Németh Géza

Miskolci Egyetem, Gépészmérnöki és Informatikai Kar, Gép- és Terméktervezési Intézet

Tapasztalat: Nem csak az számít, hogy ki mit tesz vagy nem tesz a környezetéért. Az is fontos, ki merre tart. Senki sem mondhatja magáról, hogy minden tudás birtokában van, azt meg különösen nem, hogy mindig mindent a legjobb belátása szerint tesz. Semmi baj, előttünk az élet!

Születhetünk igen jó helyre, szüleink és tanáraink lehetnek nagyon példamutatóak, ha mi mégsem lessük el tőlük a megfelelő életvezetési technikákat. Vagy ha mégis, mások előtt nem merjük vállalni azokat. És születhetünk olyan helyre, élhetünk olyan környezetben, ahol igen kevés a jó példa, ahol semmi esélyünk a rendezett környezet megteremtésére, mégis felkelhet bennünk a vágy a szép környezet iránt. A mások szép környezetének megteremtése iránt is.

Ugyancsak érdekes lehet, hogy mekkora területre terjed ki figyelmünk – az íróasztalunkra, a szobánkra, a teljes lakásunkra, esetleg a lépcsőházunkra is? Iskolánkra, munkahelyünkre, a házunk előtti járdára? Merjük a hulladékot nem eldobni akkor is, ha alkalmi utcai társaságunk tagjai mind eldobják? Merjük a házunk előtti járdáról felszedni a szemetet akkor is, ha azt a szomszéd észreveheti? Felismerjük, hogy nem a mi dolgunk az utcaseprők munkával való ellátása?

Nagy-nagy türelem kell a környezetünkben élő emberekhez, de magunkhoz is.

Bízzunk a környezetünkben élők folytonos javulásában, de a magunkéban is! Jó három évvel ezelőtt volt szerencsém egy változatos összetételű, főleg diplomás miskolci társaság ülésén részt venni, egy magántulajdonban lévő, ugyanakkor szabadon látogatható két hektáros kert siralmas állapotáról volt szó.