A KSH adatai alapján hazánkban évente kb. 6 millió tonna ipari és egyéb gazdálkodási tevékenységből származó hulladék keletkezik, amelyből kb. 2,5 millió tonna az észak-magyarországi régióban. 

 

A keletkező ipari hulladékok fő tömegét az erőművekben, égetőkben - elsősorban szén és biomassza égetése során - visszamaradó pernye és salak teszik ki, melyek nagy részét jelenleg lerakással ártalmatlanítják (deponálják). Ennek következtében Magyarországon az elmúlt évtizedek során jelentős mennyiségben halmozódtak fel (kb. 200 millió m³), melyek hasznosítása társadalmi, gazdasági szempontból is kívánatos. E melléktermékeknek számos hasznosítási lehetősége ismert a világban. Hasznosításuk javarészt a természetben előforduló primer alapanyagok helyettesítésére irányulnak mint pl. töltőanyag vagy útépítési alapanyag. Az 1970-es években, hazánkban számos kísérleti útszakasz épült pernye felhasználásával, amelyeknél az utóvizsgálatok során sem merültek fel minőségi aggályok. Mindezek ellenére a 90-es évek elejére a pernye útépítési hasznosítása teljesen megszűnt az országban.

 

Napjainkban a pernye és salak egyik legjelentősebb felhasználási területét a betonadalékként, cementadalékként (beleértve a cementnyersanyagként) való hasznosítás jelenti. Emellett a pernyét nagy tömegben alkalmazzák felhagyott bányák üregeinek tömedékelésére külföldön és hazánkban is egyaránt.

 

Külföldön az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb körben végeztek kutatásokat az ipari hulladékoknak (köztük a pernyének és salaknak) egy újfajta, környezetbarát építőanyag, az ún. geopolimer alapanyagaként való hasznosítására vonatkozóan, amelyet az ipari hulladékok lúgban történő oldásával valósítanak meg. Geopolimereket a világon széles körben alkalmaznak falazó és szigetelő téglák járólapok, habosított geopolimer anyagként hő-, és hangszigetelő panelek gyártására egyaránt. Az ipari hulladékok ilyen jellegű hasznosítására hazánkban (elsősorban a Miskolci Egyetemen) is történtek kutatások az utóbbi években kísérleti jelleggel. Az erőműi pernye és salak széles körű hasznosításának legnagyobb korlátai az összetételbeli heterogenitásukban és alacsony reakcióképességükben keresendő.

 

Az utóbbi időkben egyre nagyobb igény van az ún. kritikus elemekre, amelyek mindennapjaink szerves részét képezik. Elég csak a különböző elektronikai árucikkek (pl. mobiltelefonok, laptopok, televíziók, stb.) használatára gondolni, melyek jelentős mennyiségben tartalmazzák azokat. Ezek olyan ásványi nyersanyagokat takarnak, amelyek ellátási hiány kockázata Európa-szerte jelentős, és esetleges hiányuk gazdasági következményei az átlagosnál súlyosabbak lehetnek. Ilyen anyagok pl. a szilícium, magnézium, gallium, germánium, vanádium, stb. A felmerülő hiány csökkentése érdekében egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott ezen elemek másodlagos forrásokból (pl. szénből és a szén elégetésének melléktermékeiből, vörösiszapból, bányászati meddőkből stb.) történő visszanyerésére. A kritikus elemek e melléktermékekből való kinyerésére a kutatók már számos eljárást dolgoztak ki, azonban ipari méretekben még egyik sem bizonyult gazdaságosnak. Ugyanakkor a stratégiai elemek világpiaci árának növekedése előidézheti a gazdaságos kinyerésüket.

 

E környezetvédelmi és gazdasági célok, feldolgozási technológiák megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő szakember utánpótlás, amely környezetmérnök képzés elérhető a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán.

Kép: Miskolci Egyetemen készült geopolimerek

 

Az eredeti cikk itt olvasható:  https://www.boon.hu/pr-cikk/2022/10/mi-lesz-a-salakkal-es-a-pernyevel-az-egetok-maradekanyagai